A crew 3 napja

I. fejezet


Amikor kilétem a szobából és megláttam a szomszédból hömpölygő és a kellemetlennél is savanyúbb szagú Nemecz-hányást elfogott a törvénytelen nevetés. A szerencsétlen még ott erőlködött és nem is sikertelenül, hiszen sugárba jött belőle a lötty a megszokott idegesítő, erőlködő hangokkal/nyögésekkel együtt -a sok meghökkent és szörnyülködő arc előtt.
Persze voltak olyanok, akik már átéltek ilyet és finoman formált mosollyal emlékeztek vissza a saját „rodukciójukra”. Szerencsére a többség nem ilyen fasszopó besavanyodott picsa volt, így megadtuk a módját ennek a kis attitűdnek a méltó megünneplésére. Azért nem mindennapi bravúr egy borkóstoláson úgy lerészegedni, hogy egy órával később az öt négyzetméteres szobádból hat négyzetméteren csak a hányáscsorgásodat látod. De hát ez Tokaj szellemének lényege- vallhatta a morva felmenőkkel rendelkező kis Bazsi. No persze nem csak ő adott szabad kijárást a gyomrában levő „szőlőlének” (+pörköltnek), hanem egy másik kedvelt diáktársunk is, viszont az ő nevének közlésétől és kálváriájának részletezésétől most eltekintenék, hiszen milyen lenne megtudnia, hogy én leírom miként hányta tele a wc csészét és vonaglott anyaszült meztelen a folyosón lefektetett pihe-puha matracon.
Természetesen nem mondanám el azért sem, mert az apja történetesen kiváló hírű gimnáziumunk directora Gelencsér László. Tulajdonkép drága gyermekének neve különösebben nem tér el édesapjáétól így csak ennyivel tudom kicsit árnyalni a szóban forgó személy kilétét.
Az biztos hogy ez a duett ( lehet hogy nem is duett, talán van 1-2 zughányó is a crewba)
hatalmas fejfájással ébredt másnap, de legalább ezt a délutánt nyugodtan eltehetik a családi archivumba. Én mondjuk a legaljára tenném (már van ott 1-2 ilyen) hátha a leendő kis unoka nem elég figyelmes és nem veszi észre.
Ami engem illet..kicsit kétségbe estem.
Ugyanis rájöttem hogy hányásperverz vagyok.
Amikor megláttam mi folyik odabent (szó szerint) késztetést éreztem arra, hogy bemenjek. Megfűztem egy másik kedves diáktársam, hogy kísérjen az „oltár elé”. Szerencsére őt se kellett 20 embernek lefognia, hogy berángassuk. Ő is hányásperverz, csak nem vallja be, ehelyett engem ostoroz. Nem baj, erőt vettünk magunkon és elindítottuk csámpás, pipaszár lábainkat a „katlanba”. Az ablak alatt volt a góc, az ajtótól kb. 4 léésre. Az a förtelmes bűz viszont még Kalkuttában is érződött, így nem lehetett taktikázni a lélegzetvétellel.
Nincs második esély, nincs kibúvó. Ide igazi gladiátorok kellenek -mondtam magamban.
De mi azok voltunk, erre a napra teremtett minket Mars gigantikus (vagy nem) hímvesszeje.
Kecses léésekkel törtünk előre (konkrétan 4-el) és lehuppantunk az ágyon. Alapvetően tiszta volt, leszámítva a Zsolti magömléséből származtatható kínos kis fehér foltokat, ami nem galamb szar volt, ez tuti. Hányás nem volt rajta, érdekes viszont, hogy az ágy feletti függönyről csöögött a nedű, történetesen Zsolt kemény fedeles Monte Cristo grófjára, mármint egy könyvre balfékek.
Hmm… Pista bácsi, aki lehúzott 30 évet az Alexandriánál, nem hiszem hogy gondolt arra, amikor ép ezt a regényt kötötte, hogy ez lesz gondosan elkészített remekművének hattyúdala.
De hát arra se gondolt a vén pöcs anno hogy 70 éves korában már nem áll fel az a híresen görbe farka és nem luxuskurvák fogják felszolgálni a reggeli snapszát, úgyhogy Pista bácsi BE LEHET KUSSOLNI, mert ugyebár se merevedés se snapsz, max. reggel Ágika nénitől akinek szőrös a hónalja és dzsuvás a körme, amiről ép kopik a lakk.
Jó, jó mi sem voltunk fából, olyan 3 perc után kezdett a történet komolyra fordulni; 3 perce farkasszemet néztem egy morva okádással, annyi bőven elég volt higgye el nekem minden nagyokos.
„Mars ki!” felkiáltással angolosan távoztunk, némi vulgaritással megfűszerezve a felüdítő manővert. Öt percre rá már teljesen kitakarították a szobát. Szagelszívó nem volt, a többit az olvasóra bízom…
Ezzel le is zárult a délután, A skacok elmentek aludni talán még a hányásfolt ott figyelt szájuk szélén, de konkrét információim nincsenek erről, de talán nem is oly lényeges.


Folyt. Köv.
To be continued.